1060–1063-ban I. Béla megalapította a kolozsmonostori apátságot. Ekkor Kolozsvár még csak falu volt, amelyet III. Béla 1192-ben az apátságnak ajándékozott, majd 1275-től a gyulafehérvári püspök birtokát képezte. 1177-ben már Kulusvár a neve, 1213-ban pedig castrenses de Clus. Legkésőbb a 12. században épülhetett temploma, de az első adat csak 1214-ből ismeretes: „Iobbagiones ecclesiae de Clus”. Ez a templom a mai ferences templom őse, itt volt a plébániatemplom.

1313-ban már főesperesi hely: Benedek a főesperes-plébános. Az 1300-as évektől kezdték építeni a monumentális Szent Mihály-templomot, amely átvette a plébániatemplom szerepét, és a régi templom a domonkosoké lett. Az 1349-es évi búcsúengedély már a templom berendezését segélyezte. Két tornyot terveztek, de csak egy épült fel. A reformáció idején a templom lutheránus, református, majd 1559-től unitárius lett 1716-ig, amikor Habsburg hatalmi döntéssel a katolikus egyház visszakapta. Plébánosa volt két püspök is: Lönhardt Ferenc (1864–1875) és Márton Áron (1936–1949). Kolozsváron született Balázsfi Tamás (1581) pécsi püspök (1621–1625). Ugyanitt született Bokor Sándor (1915) erzsébetbányai plébános, akit 1972-ben elhurcoltak. Holttestét a Dunából halászták ki.

1579-ben Báthori István főgimnáziumot alapított a jezsuiták vezetésével. 1782-től a piaristák vezették. Akadémiai oktatás is folyt. Hirschler József alapította a Mariánumot, 1908-tól 1948-ig a Misszonyunkról nevezett Iskola Nővérek vezették az iskolát (elemi volt 1910-ben, főgimnázium 1911-ben, kereskedelmi iskola 1910-ben). A plébános 1907-ben óvodát és elemi iskolát alapított, az Augusteumot. Összesen négy elemi iskola volt. 1948-ban az iskolákat államosították.

szm1617

Vissza a tetejére