Szent Mihály templom (nagy) orgonája

A karzaton levő (nagy) orgona.

A plébániatemplom első hangszerérol már a XV. században említést tesznek. A reformáció térhódítását követoen az épület elobb az evangélikus, majd rövid ideig a kálvinista, végül 150 éven keresztül az unitárius egyházat szolgálta.  Ekkor számolták fel a templom régi berendezését, orgonáját, oltárait, falképeit pedig fehérre meszelték. A templom katolikus kézbe kerülését követoen 1716-ban, azonnal megrendelték új berendezésének elso darabjait, 1728-ban egy hangszer is készült.  A plébániatemplom új orgonáját Johannes Hahn nagyszebeni orgonaépíto mester készítette 1752-ben, szobrait és díszítését Johann Nachtigall faragta. A Szent Mihály-plébániatemplom orgonájának bovítését és korszerusítését 1990-ben határozta el dr. Czirják Árpád érseki helynök, aki erre a célra Hermann Binder szebeni orgonaépítot kérte fel, aki miután Kolozsváron fizika szakot végzett, évtizedeket keresztül az orgonaépítés-javítás mesterségét folytatja. A jelenlegi hangszer, jelentos átalakuláson és bovítésen ment át és ezáltal 35 szóló regiszterével, országunk egyedülálló barokk orgonaegyüttesévé vált. 

Jelenleg a restaurálási munkálatokra való tekintettel, a nagy orgona egy biotextil és OSB lapokból készített dobozban várja a munkálatok befejezését.

Pozitív (kis) orgona

2. A templomhajóban levő pozitív. A plébániatemplom déli pillérsorának keleti pillére elott kapott helyett a Segesvár melletti Vérd község orgonája, melyet a plébániatemplom orgonájához hasonlóan szintén a nagyszebeni származású Johannes Hahn készített a XVIII. század közepén.

Diszpozició: Coppel 8’, Principal 4’, Flöte 4’, Octave 2’, Hohlflöte 2’, Quint 1 1/3’, Sedecima1’, Mixtur 2 fach (1/2’ 1/4’), Tremolo, Pauken